Make your own free website on Tripod.com
ütőjátékos

Létszám, játékidõ, pálya, pozíciók, felszerelés


A játékot két, 9-9 fõs csapat játsza egymás ellen. Cserélni annyi játékost lehet, amennyit a mérkõzésre az edzõ bejelentett. Akit lecseréltek a pályáról, az többet nem szerepelhet a mérkõzésen.

Mérkõzésidõ nincs, a játék nem idõhöz kötött, hanem 9 játékrészbõl /inning-bõl/ áll. Egy játékrész alatt mindkét csapatnak egyszer támadnia /ütnie/, illetve egyszer védekeznie /elkapnia/ kell. A támadók célja, hogy ütéseik által a bázisokat sorrendben elfoglalják, végül a hazai bázishoz visszaérkezzenek és ezzel pontot /run/ szerezzenek csapatuknak. Nagyon fontos tehát, hogy pontot szerezni csak az éppen támadó (ütõ) csapat tud. A védekezõk feladata ezt megakadályozni. Céljuk, hogy minél hamarabb kiejtsenek /out/ a játékból három támadójátékost. Amikor ez sikerült, a két csapat "helyet cserél", az addig védekezõk támadnak és fordítva. Amikor így is megtörténik a három kiejtés, vége a játékrésznek és kezdõdik a következõ, hasonlóan az elõbbiekhez.

A játéktér egy negyed körcikk, mely külsõ és belsõ mezõbõl áll. A bázisok a belsõ mezõben egy élére állított négyzet csúcsain helyezkednek el, egymástól 27,5 méter távolságra. Az egyes, kettes és hármas bázis (base) egy 38 cm x 38 cm-es, 10 cm magas tömött vászon vagy gumi téglatest, mely alulról a földhöz van rögzítve.

A hazai bázis (home plate) egy ötszög alakú gumilap (legnagyobb szélessége 43 cm), mely szintén rögzítve van a talajhoz. A belsõ mezõ közepén található a dobódomb. Ez egy enyhén emelkedõ, kör alakú salak dombocska (átmérõje 5,5 méter), melynek legmagasabb része 25 cm. A dobódombon található a dobógumi (egy 61 cm x 15 cm-es gumilap), innen dob a dobójátékos. A dobógumi és a hazai bázis közötti távolság 18,4 méter.

A mérkõzés folyamán az éppen védekezõ csapat a következõképpen helyezkedik el a pályán.

Minden védekezõ játékos baseball kesztyûben megy fel a pályára. Kötelezõ védõfelszerelés a baseball sapka is. Az elfogójátékos különösen védett. Párnázott kesztyût használ és kötelezõ viselnie arcvédõ maszkot, mellkas-, lábszár- és mélyvédõt is. Az ütõjátékos - aki a hazai bázis jobb vagy bal oldalától üt /ez tetszõleges/ - használja a baseball ütõt, mely készülhet fából vagy hengerelt alumínium ötvözetbõl (a profik csak fa ütõt használhatnak). Az ütõ legfeljebb 106 cm hosszú lehet (általában 80 - 95 cm), szélessége a legvastagabb résznél sem haladhatja meg a 7 cm-es átmérõt. Valamennyi ütõjátékosnak kötelezõ az ütõsisak /helmet/ használata, mely a fejet védi az erõs dobásokkal szemben. A labda gömb alakú, legbelül gumival borított parafagolyó maggal, melyet szorosan csévélt fonállal vesznek körbe, majd bõrrel borítanak be. Kerülete 23 cm, tömege 145 gramm.

Mikor jó illetve rossz a dobódobás?


A dobó a labdát a hazai bázis mögött guggoló elfogó felé hajítja, lehetõleg úgy, hogy az ütõjátékos ne tudja elütni. Az elfogó mögött álló játékvezetõ dönti el, hogy a dobás jó vagy rossz volt. A dobó igyekszik úgy dobni, hogy a labda érintse az úgynevezett strike zónát.

Ez egy képzeletbeli téglatest, mely a hazai tányér feletti szélességben (43 cm), az ütõjátékos térd és mellkas magassága között húzódik.

Ball (rossz dobás)

Ha a dobott labda nem halad át a strike zónán és az ütõjátékos nem tesz kísérletet az ütésre, akkor a dobás rossz (ball).

Ha a dobó ugyanazon ütõjátékosnak négy rossz dobást dob, akkor az ütõjátékos ütés nélkül eljut az egyes bázisig. Ezt sétának nevezik (base on balls).

Strike (jó dobás)

Ha az ütõjátékos megpróbálja a labdát eltalálni, de ez nem sikerül, akkor a dobás jó (strike), függetlenül attól, hogy a labda érintette-e a strike zónát vagy sem.

Ha az ütõjátékos nem tesz ütési kísérletet, de a labda érinti a zónát, a dobás szintén jó (strike). Ha az ütõjátékosnak sikerül eltalálnia a labdát, de az nem a pályán ér földet (hanem hátra vagy oldalra üti), az fals ütés (foul), amely szintén jó dobásnak számít (strike).

Hogyan lehet kiejteni a játékból a támadójátékost?


Az ütõjátékos a harmadik jó dobás (strike) után kiesik. Ez a strike out, a támadók kiejtésének egyik módja. Ilyenkor az ütõjátékos lemegy a pályáról, helyére a következõ ütõ áll. Kivéve persze, ha az adott játékrészben ez volt a harmadik kiejtés, hiszen ilyenkor a támadó és a védekezõ csapat helyet cserél. A mérkõzés megkezdése elõtt az edzõ kijelöli az ütõsorrendet. Ez az a kötelezõ sorrend, amelyben a játékosok egymás után ütnek 1-9-ig. A 9. után ismét az 1. következik. Az esetlegesen becserélt játékos a lecserélt "helyén" üt. Ha egy ütõjátékosnak két strike-ja van és ezután üt falls ütést, ez esetben ez nem számít strike-nak. Tehát két strike után az ütõnek akármennyi falls ütése lehet, azzal nem esik ki.

Az ütõjátékos kiejtésének következõ módja a fly out (repülõ kiejtés). Ez akkor lehetséges, ha az ütõ a dobott labdát eltalálja ugyan,

de az ütõrõl a labda a levegõben repül és azt a védõk elkapják, mielõtt a talajt érintené.

Kiejtési lehetõség a ground out (passz kiejtés). Az ütõjátékos miután a labdát elütötte , az ütõjét eldobva futni kezd az egyes bázis felé. A labdát a védõk elkapják miután az a talajt érintette és passzolják a társuk kesztyûje felé, akinek a lába az egyes bázison van.

Ha elõbb sikerül a labdát az egyes-védõ kesztyûjébe passzolni, mint ahogy a futó támadójátékos a bázisra rálépett, akkor a futó kiesett (ground out). Ha a futónak sikerül elõbb a bázist érintenie, akkor õ ott maradhat és amikor a következõ ütõtársának sikerül eltalálnia a labdát, akkor õ már a következõ bázis felé szaladhat. Természetesen, ha az ütés jól sikerült és a futó úgy dönt, akkor több bázis elérését is megkísérelheti, ilyenkor azonban vigyáznia kell, mert ha a védõk megérintik a labdával, illetve a labdát fogó kesztyûvel, akkor a futó kiesik.

Ez a tag out. Ha a futó valamelyik bázison áll vagy érinti azt, az olyan, mint amikor a fogócskában "házban" van az ember. Ilyenkor hiába érintik meg a labdával, nem esik ki.

A pontszerzés legszebb, de talán legnehezebb módja a home run (haza futás). Ez akkor történik, ha az ütõjátékosnak sikerül úgy eltalálnia a labdát, hogy az a pálya felett átszállva a külsõ kerítés mögött, a nézõtéren landol. Ilyenkor az ütõjátékos kényelmesen körbekocogja a bázisokat, ezzel pontot szerezve csapatának. Ha az ütés elõtt voltak már futók a bázisokon, õket maga elõtt "tolva" szintén behozza õket a hazai pályára. A legideálisabb esetben - ha mindhárom bázis foglalt volt - egy home run ütéssel négy pontot lehet szerezni (ez a maximum).

A futóknak a bázisokat sorrendben kell érinteniük (egyes, kettes, hármas, hazai) és egymást semmiképpen nem elõzhetik meg a futás közben. Egyszerre egy bázison több futó nem tartózkodhat. Ha a futónak a bázisokat körbe futva sikerül visszaérnie a hazai bázisra, akkor a csapata pontot kap, minden visszaért futó egy pontot jelent. Amelyik csapatnak a kilencedik játékrész után több pontja van, az nyeri a mérkõzést. A baseballban nincs döntetlen, ilyen esetben extra játékrészre kerül sor mindaddig, míg valamelyik csapat javára a mérkõzés el nem dõl.